Három (+1) próba, három (+1) hős

Tegnap végre megejtettük a nem-egyházi keresztelőt. Tulajdonképpen annyiból állt, hogy Hakának és Ancinak (akikről most már én is világgá kürtölhetem, hogy eljegyezték egymást!!!!!!!!!! Sállláállláá!!!!) ki kellett állnia három próbát:

1. Tisztába kell tenni Botondot. Délután nem szokott kakilni, így én csak egy lájtos peluscserét terveztem nekik, de tegnap másként alakult, mert uzsi után is beiktatott egyet, úgyhogy előre röhögtünk Győzivel. Hakáról (és a tegnapiak alapján Anciról is) tudni kell, hogy felfordul a gyomruk a büdös, kicsit is undorító szagoktól, úgy, mint kaki, hányás. Odaálltunk melléjük a pelenkázóhoz és szétszakadtunk a röhögéstől..Ja, meg persze én videóra vettem az egészet. Háháhá!! Haka ide-oda forgatta a fejét, hogy ne lássa és érezze a dolgokat, Anci tartotta magát és ahogy visszanéztem, elég gyorsan és ügyesen letörölgette Bobó popsiját, bár egyszer ő is majdnem kidobta a taccsot. Botibabám kicsit nyűgös volt, vagy a húszperces délutáni "óriásalvása" volt kevés, vagy a két vendégünk jelenléte volt sok a kis mimóza lelkének, mindenesetre többször lebiggyesztette a száját és keserves sírásba kezdett. 2. Vigyázniuk kell tizenöt percig Botondra. Ebből tíz perc lett, mert tovább nem bírtam, fel kellett jönnöm... Játszószőnyegén hagytuk itt, ölben találtuk, mikor hazajöttünk, de ennyi. Állítólag jófej volt, csak a végére már nyűgösködött és a cumi sem kellett neki (vagy a béna majdnem-keresztszülők nem bírták a szájába tenni...), úgyhogy Anci felvette, de a lényeg: Boti életben maradt!!!! :)) 3. Nekik kell lehozni Botit és a babakocsit a sétához. Ez persze nem volt nehéz, de jobbat nem tudtunk kitalálni. Botond Anci ölében, a babakocsi Hakáéban. Mission completed. +1. Pelenkázás után én vettem fel Bobót, aki jó nagy adag túrót küldött a bal vállamra. Haka még pont ott volt mellettem és leküzdve saját hányingerét, odanyújtott valahonnan egy textilpelust, de annyira rosszul volt, hogy nekem át kellett adnom Bobót, mert majdnem elejtettem, úgy röhögtem! Annyira rosszul van az ilyenektől!!!!!!! :))) A fiúk koccintottak Botibaba egészségére, úgy volt, hogy maradnak a fürdetésen is és majd ott lespriccelik vízzel (megkeresztelik), de Bobó annyira nyűgi volt már, hogy a felénél hazamenekültek, hátha ővelük van baja... :) A három hős tehát: A jegyespár: akik dacolva háborgó gyomrukkal kiszedték a szarból Bobót és letörölték a vállamról a hányást, illetve életben tartották a gyereket tíz percig. Botond: aki húsz perc alvással kibírta a bénázásukat a pelenkázón :), kibírta velük, míg mi mentünk egy háztömbkört és eltűrte, hogy nagyobb nyüzsgés van körülötte, mint szokott...(nagyon érzékenyen tudja érinteni...edzeni kéne). +Én: aki itt mertem hagyni tíz percre (ha tizenötre nem is...) Botondnak tehát vannak keresztszülei, éljen-éljen!!!!!! Íme: Ezek nem tegnapi képek, ahhoz túlságosan pörögtek az események és Bobó túl gyakran sírta el magát, hogy csak úgy nyugodtan fotózgatni lehessen.