The cold, dark street tonight

17: 45 Nem bírom ezt az időt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Annyira, de annyira borzalmas, hogy nem bírunk normálisan sétálni, csak épphogy kidugjuk az orrunkat, Bobó esővédővel, lábzsákban, overállban, téli sapkában, én is sálban, sapkában, téli kabátban. És így is hideg van. 5-kor már sötét van, hánynom kell. Ketten vagyunk itthon, ma héthónapos a csöppség, de én mégis olyan rosszkedvű vagyok, hogy botrány. A földön játszik fél órája egyedül (újabban fantasztikusan elvan magában, akár egy óráig is), annyira édes, hogy legszívesebben odarohannék megölelni, de nem akarom megzavarni. Itt ülök a gépnél, szól a zene (terápiás jelleggel), de nem megy, gyűlölöm a mai délutánt. Le fogunk menni még egy kicsit, de a kedvem már ilyen marad. Utálom. Ilyenkor úgy hiányzik a Győzim!! Előbb beszéltem anyukámmal és hirtelen rám tört, hogy de jó lenne most ott lenni! Ott mindig van élet, mindig van kihez szólni (vagy kiabálni :) ), anyukám mindig jókedvű, tesóim mindig viccesek, néha hiányoznak a régi közös idétlenkedős idők. 20:20 Miután idáig jutottam az írásban, felkaptam Bobót az ölembe és vagy tíz percig táncoltam vele egy nagy kedvencemre, amit rengetegszer hallgattam még terhesen és azóta is kész vagyok ettől a számtól, annyira jó hangulata van. Ha akarom lehúz és zokogni tudok tőle, ha akarom feldob és hirtelen minden szép és jó. Ma ez utóbbi fele dőlt el a mérleg. Itt röpködtem, a tükör előtt ölemben a leggyönyörűbb gyerekkel, akit valaha láttam és aki teli szájjal vigyorgott rám, miközben rázogattam és bohóckodtam, vagy ötször meghallgattuk ezt a számot. Aztán lementünk sétálni, elhoztuk a turkálóból a neki félretett cuccokat és szaladtunk is haza, hogy a nagyágyon összebújjunk még egy félóra bohóckodásra, hempergésre. Fürdés (állva), gyors orrszívás, vacsi, alvás. Csak sikerült jókedvre derülnöm, hurrá!!!!