Amikor még csak a pocakomban tanyázott, ezt a pillanatot vagy ezerszer elképzeltük: benn vagyunk a fürdőben vagy a konyhában, ő meg a nappaliban játszik és egyszer csak meglátjuk felbukkanni a kis fejét. Tényleg sokszor volt, hogy ültem mondjuk a wc-n ( a fürdő végében van) és elképzeltem, hogy majd ha nagy lesz és mászni fog, én nyitott ajtónál pisilek majd, hogy halljam, ő meg egyszer csak feltűnik. Hát most elérkeztünk ide. Egyelőre nem meglepetésszerűek a felbukkanásai, mert általában liheg vagy szuszog menetközben, úgyhogy nagyjából tudom merre jár. Az előszobába egyre gyakrabban jön ki, a fürdőbe is, a konyhába (az van a legmesszebb) még csak kétszer jött utánam, de az mindennapos, hogy játszik a nagyszobában, gondol egyet és bemegy a szobájába, elvan ott 5-10 percig valami odarejtett játékkal, majd gondol még egyet és visszajön a nappaliba... Egyre gyakoribbak az olyan kérdések is, mint "Bobó hol van?" "Hova, hova, Botond?" "Hát, te mit keresel itt? "
Imádom, hogy ennyire önállóan közlekedik!!!!!! Csúcs!!! Hátránya viszont, hogy ha egyszer utolért, hátulról rángatja a nadrágom és próbál rajtam felállni. Ez rém idegesítő. Valamit valamiért.
Hol van már az, amikor letettem a játszószőnyegére és ott maradt a hátán fekve...?!
Én is imádom a bekukkantó babafejet :)))
VálaszTörlésTényleg csúcs! :-)
VálaszTörlésMászik már ő is?Hm....nálunk szerintem kimarad.Vinike tolja a kompját maga elött,a földre viszont nem hajlandó visszamenni:-(((
VálaszTörlés:) A legjobb, ahogy csak a seneke látszik az uccsó képen! :) Jajj, annyira édesek!
VálaszTörlésIgen, édes nagyon a buksi és a szuszogás pláne.
VálaszTörlésÉn most tartok ott /12.08./, hogy időnként szabályosan menekülök, nehogy Ádám észrevegyen, mert már támad, és kapaszkodik...:-)
De imádom azért!!!!!!!!!