Az első döntések egyike, amit meg kell hozni egy kisbaba szüleinek, hogy amikor az alszik, csendben vannak-e vagy az egyébként megszokott ritmusban és zajszinten működnek-e. Én annyira el akartam kerülni az elején, hogy idő előtt (=mielőtt kipihente magát) felébredjen, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy csend legyen. Valami háttérzaj általában volt, zene vagy tévé, de halkan beszéltünk, telefonokat jó messzire tettük (hiába az Enjoy the silence a csengőhangom), alig járkáltunk, nem tüsszögtünk, nem köhögtünk, nem fújtunk orrot, leginkább csendben lapítottunk. A legkomolyabb problémát a parketta nyikorgása jelentette és jelenti a mai napig. Szerencsére a nyaralások miatt beszereztünk egy walkietalkie-t, így végre zárt ajtók mögött alszik Bobó, így azért nagyobb a mozgásterünk, mint amikor résnyire nyitva volt.
Ma ott tartunk, hogy Bobó háromszor alszik napközben, elég kiszámítható időpontokban, melyek közül a reggeli a legkritikusabb, mert ez meghatározza az egész napunkat. Ilyenkor tényleg extra csönd van, gyorsan elintézzük, ami kell, aztán én általában bevonulok a hálóba filmet nézni, Győző meg -ha itthon van-, gépezik. Csöndben.
A másik két alvására (kétszer 25-40 perc) már nem vagyok ennyire ráparázva, mert nem akkora gáz, ha felébred, így ilyenkor azért megengedem a járkálást- módjával persze. :)
Természetesen "érdekességek" itt is vannak: képes felébredni a már említett parkettanyikorgásra, vagy tüsszentésre; ellenben a minap ledobtam egy szótárt a földre- hatalmasat csattant, nem ébredt fel rá; pár napja egy kapcsolóba rúgtam bele az ágyon-repült két métert, darabjaira hullott, hatalmasat csattant, nem ébredt fel rá; kaputelefonra vagy felébred vagy nem, kiszámíthatatlan. Tegnap nagyszüleim kertjében fát vágtak a szomszédban, nem ébredt fel; Thököly utat felújítják, néha légkalapács kíséri a folyosón az alvását, nem ébred fel rá, de ha elhaladok mellette a folyosón, mert valakit be kell engednem, felébred.
Jó vagy nem jó, hogy így csináljuk, nem tudom. Nálunk így alakult, már beleragadtunk, de ez a napi összesen (jóesetben) két óra nyugalom és csendesebb üzemmód nekem belefér. Ilyenkor az ő nyugalma -és ezáltal a miénk is - minden teendőnél fontosabb, kussolunk.
Két hatalmas kedvencem a témában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?