Egy hajszálon múlott, hogy Bobó szerepeljen az egyik prominens hazai sajtótermék egy Pulitzer-díjas újságírója által írott vezércikk illusztációjaként; felfedezze Anne Geddes magyarországi kerítője és hatjegyű dollárban értendő összeget ígérjen nekünk néhány róla készített fotóért cserébe.
A valóság ezzel szemben az, hogy nagypapámmal rövid telefonos interjút készített a Helyi Téma, XVII. kerületi munkatársa és a cikkhez nekünk kellett fotót biztosítani. (Cikknek sem mondanám, pár kérdés, pár válasz...szerintem tök ciki az is, hogy telefonon készítették és az is, hogy nekünk kell fotót adni, de nem érdekes.)
A szerkesztőség minél életszerűbb fotót szeretett volna, így nekiálltam túrni a gépen, küldtem olyat is ahol tesóimmal van vagy anyukámmal és persze olyat is (ebből volt a legtöbb), amin Bobócával. Erre teljesen rápörgött a nő, hogy mindenképpen olyan legyen, ahol a dédunokával vannak, de olyat csak nem találtam, amin vele van és szemből látszanak. Mert igényei voltak ám.
Szóval majdnem ez lett:
De végül nem.
Végül ez:
Mivel az említett nagyapa nekem meg keresztapám (kicsi a világ!), és holnap pont jönnek látogatóba hozzánk - halottak napja örvén -, gondoltam, én is készítek vele egy interjút (ez egyébként komoly).
VálaszTörlésPersze, csak telefonon, mert hallottam, mostanában az a menő a médiában :)
Emes, apropó, nem tudnál olyan képet küldeni róla, amin az egyik kezében 16 mm-es kamera van, a másikban kókuszdió, a bal fülére akasztva teászacskók, a jobb lábával pedig sárgadinnyével dekázik?
Jót röhögtem a szövegen :D Nem baj, lehet még híres Bobó! És én milyen büszke leszek, hogy ismerhetem :))) (Bár az túlzás, mivel egyszer találkoztunk csak , de azért mégis...)
VálaszTörlés