I have a dream

Van egy álmom. Egy görög szigeten élek, ahol azúrkék a tenger, lelátni egészen az aljáig, sziklás a partja, mindig jó idő van, húsz fok körül, friss tengeri szellővel. A szigeten fenyőerdő lenne, ami szétárasztana mindent a fantasztikus illatával, olyan jellegzetes fenyőerdős vörös talaj lenne (nem tudom mi a neve, bazalt talán??), ami porzana, amikor a terepjárómmal - amiből persze üvöltene a zene-, végigszáguldoznék rajta. Mindenhol mediterrán növényzet, szúrós bokrok, leanderek, cserjék, sokvirágos bokrok, ciripelnének a kabócák reggeltől estig (éjjelre abbahagynák, hogy tudjak aludni). Egy dombtetőn lenne a házam, ahonnan be lehet látni mindent, az egész tengert, messziről látni lehetne, ha vendégek (vagy kalózok) jönnének. A ház persze olyan görögös fehér-meszes lenne, kék dolgokkal, sok-sok kaspóval mindenhol, gyönyörű textilek szárítkoznának a szélben, zegzugos kis kuckó lenne, színesre festett bútorokkal, pergolákkal, este mécsesekkel világítanánk, örökké szólna a zene és mindenki hangosan énekelne, akár jó a hangja, akár nem, minden este táncos mulatsággal záródna. Ebben a mesevilágban a nők kertészgatyát hordanának és bő fehér inget, szigorúan lapos talpú papucsokkal; ha úgy tetszik nekik, egy nyár alatt három pasival is bonyolódhatnának románcba, mégis az ő szerelmükért esedeznének a férfiak; vállalnák múlandó szépségüket és csak a harmadik elfogyasztott férj után csináltatnának új cicit maguknak; nem félnének kezdeményezni és megkörnyékezni a morgós, magányos farkasokat; összetartanának és nem gáncsolnák ki egymást; nem függenének a férfiaktól, önállóak és erősek lennének (még a ragasztópisztolyhoz is értenének). Ebben a mesevilágban a férfiak nem félnének hülyét csinálni magukból (illetve nem számítana annak); magassarkúba bújnának, mert az vicces; dalra fakadva vallanának szerelmet; az érzelmeiket nyíltan vállalnák; felkapaszkodnának a hegyoldalon, hogy meglessék esküvőre készülődő szerelmük búcsúztatását; értenének a hajózáshoz, a gitározáshoz, a táncoláshoz (és a főzéshez is persze); pontosan tudnák, hogy mikor mire vágynak a nők és készséggel megadnák azt nekik mindennap; egy sereg ember előtt kiáltanák bele a világba, hogy a pasikat szeretik (a tömeg meg kacagva éljenezne); ötvenéves szottyadó felsőtestüket büszkén ráznák és szenvedélyesen simulnának hozzá szintén ötvenéves, ámde gyönyörűbb-mint-valaha kedvesükhöz; nem a fiatalabbakon legeltetnék a szemüket, sőt néhány különösen fiatal egyed az idősebb nő érettségébe szeretne bele; féltő gondoskodással osztozkodnának gyerekeik nevelésén; pucérkodnának a saját hajójukon, ha úgy tartaná kedvük, a löttyedt hátsójuk ettől az önbizalomtól csak még vonzóbb lenne; a nőket felemelnék a magasba (tenyerükön hordoznák őket) és úgy táncoltatnák meg őket; A fiatal szerelmes párok a parti homokban énekelnék bele a világba, hogy szerelmük örökké tartani fog (és így is lenne); a sziklákon vonaglanának csábosan és csavarnák el mégjobban, már amúgy is elcsábult kedvesük fejét; kézenfogva ugrándoznának végig a szigeten, gondosan elkerülve minden búbánatot; a féltékenységet még hírből sem ismernének; a férfiak mindennap kieszelnének valami nagyon romantikusat, amivel ismét bizonyíthatják, hogy a nő a mindenük.

A Mamma Mia! című film ezt a mesevilágot jeleníti meg és éppen ezért imádtam minden percében fürdőzni. Igaz, hogy amikor megnéztem moziban -nem tudván, hogy ez egy musical-, és felcsendült az első Abba-sláger (I have a dream), morogva odasúgtam a kishúgomnak, hogy remélem ez az első és utolsó dal... :)

Imádom benne Meryl Streep-et, James Bondot és Mark Darcy-t, a főszereplő lányka és az angol pasija is nagyon édes(a neve is nagyon jóóóóó: Sky); a zenéje is fantasztikus, ahogy megtalálták, hogy hova melyik dalszöveg illik legjobban; a legjobban a tengerparton vonaglós jelenetet (Lay all your love on me) és a végét szeretem, amikor az öregek magassarkúban és flitteres sztreccsnaciban feszítve röhögik képen a róluk kialakult macsó illetve szexbomba-imidzset, imádom a "zümmögő kórust" (anyukám hívja így :) ); az egésznek annyira üdítő a hangulata, hogy mindig összeszorul a romantikára éhes kis szívem és elkap az én-is-ilyet-akarok-átélni-érzés!!!!!! Mondtam is Gy-nek, hogy én is akarok vele így vonaglani a parton és énekelni egymásnak, de kiröhögött, hogy nem érti, mit akarok énekelni??!!, Én meg elsírtam magam. Miért nem értik a pasik, hogy mire vágyunk?????????????????????????????????????? Ismétlem: van egy álmom.